A tea története
„A tea, még ha a kevésbé kifinomult idegrendszerűek gúny tárgyává is teszik, mindig az értelmiségiek kedvelt itala marad.” – Thomas De Quincey
A tea, amely ma a brit élet egyik központi eleme, egy távoli és egzotikus növényként kezdte meg útját Kínában, majd évszázadokon keresztül ívelt át kontinenseken, hogy elnyerje mai népszerűségét. A tea története több ezer évre nyúlik vissza, és számos izgalmas esemény kapcsolódik hozzá, amelyek formálták Európa és különösen az Egyesült Királyság szokásait.
A tea születése
A tea története Kínában kezdődött, ahol a legenda szerint i. e. 2737-ben Shen Nung császár fedezte fel, amikor néhány levél belehullott a szolgája által forralt vízbe. A forró víz hatására a Camellia sinensis fa levele megszínezte a vizet és kellemes illatot árasztott, így a császár megkóstolta azt és el is elbűvölte, így született meg a tea. Bár a történet hitelessége nem bizonyítható, az biztos, hogy a tea már évszázadokkal ezelőtt a kínai élet szerves részévé vált. A Tang-dinasztia idején (618-906) a tea lett Kína nemzeti itala, és ekkor született meg az első, kizárólag a teáról szóló könyv, a Ch’a Ching. Innen indult el a tea Japánba, ahol a buddhista szerzetesek révén a teaivás és a teaszertartás szerves része lett a kultúrának. Japánt az a legenda járta, hogy Darma aki Buddha szent követője volt, gyakran elaludt elmélkedés és imádkozás közben. Egy alkalommal emilyatt dühében kitépte szempilláit és ezekből a pillákból nőttek ki a teacserje. A zen szerzetesek azóta a teát fáradtság ellen isszák.
Elvileg a ch’a vagyis tea elnevezést Shen Nung császár adta viszont a Han dinasztia egyik császára úgy vélekedett, hogy ehhez a különleges italhoz egy különleges írás jelet is kell társítani. Így jött létre az a jel amely egy embert ábrázol faágakkal és füvekkel közre véve 茶.
A tea megjelenése Európában
A tea később érkezett Európába, először portugál kereskedők és misszionáriusok révén, akik Ázsiában találkoztak vele. Az első jelentős kereskedelmi szállítmányt azonban a hollandok szállították Kínából Hollandiába 1606-ban. A tea gyorsan a holland elit kedvelt italává vált, majd lassan elterjedt Nyugat-Európa más részein is, bár magas ára miatt sokáig luxuscikk maradt.
A tea és Nagy-Britanniában kapcsolata
A britek mivel mindig is óvatosan kezelték a kontinensen terjedő trendeket így az elején nem is voltak nagy teafogyasztó nép, mind ahogy ma ismerjük őket. A brit teázási hagyományok alapjait a 17. században rakták le. Az első hivatalos említés a teáról 1658-ból származik, amikor egy londoni újság hirdetett kínai italt, „Tcha”-t, amelyet egy kávéházban árultak. A fordulópont azonban II. Károly és Braganzai Katalin portugál hercegnő házassága volt. Katalin, aki szenvedélyes teaivó volt, a brit udvarban is népszerűvé tette az italt, amely innen elterjedt a felsőbb társadalmi osztályok körében.
A tea, a csempészet és az adózás
A 18. században a tea Nagy-Britanniában a kávéházak kedvelt italává vált, de ára továbbra is rendkívül magas volt, részben a magas adók miatt. A teára kivetett adók csempészethez és minőségromláshoz vezettek. A csempészek gyakran brutális módszerekkel védték illegális kereskedelmüket, és különböző anyagokkal, például juhtrágyával vagy mérgező rézkarbonáttal hamisították a teát, hogy az eredetinek tűnjön. A probléma megoldására a brit kormány 1784-ben radikálisan csökkentette a teára kivetett adót, ami gyakorlatilag megszüntette a csempészetet. Egy érdekességként megemlíteném az Bostoni Tea Party ként elhíresült eseményt amely során 1773. december 16.-án angol telepesek Mohawk indiánoknak öltöztek és három Bostonban állomásozó hajó teaszállítmányát mind a tengerbe vetetté ezzel is tiltakozva az akkori brit adórendszerrel.
Egészség és társadalmi szerep
A tea egészségügyi hatásai már a 18. században is vitákat váltottak ki. Míg egyesek úgy vélték, hogy a túlzott teaivás gyengíti a munkásosztályt, mások a teát az alkohol helyettesítésére használták a józan életmód népszerűsítése érdekében. A 19. század közepére a tea a mértékletességi mozgalom kulcsfontosságú italává vált.
A tea kereskedelme és fogyasztása
A Kelet-indiai Társaság kínai kereskedelmi monopóliumának 1834-es megszűnése új lendületet adott a teatermelésnek, különösen Indiában. Assam és más régiók a brit teatermelés központjaivá váltak, és az indiai teák egyre népszerűbbé váltak Nagy-Britanniában. A 19. század második felében megjelentek a gyors vitorlás hajók, az úgynevezett tea clipperek, amelyek között verseny alakult ki, hogy ki tudja leggyorsabban elhozni a teát Kínából Angliába.
A tea brit életmóddá válása
A 20. századra a tea teljesen beépült a brit életmódba. Az I. és II. világháború alatt a teaellátás fenntartása kiemelten fontos volt a kormány számára, mivel az ital nagy szerepet játszott a lakosság moráljának megőrzésében. A teás zacskók megjelenése az 1970-es években tovább egyszerűsítette a tea készítését, és azóta is a brit mindennapok elengedhetetlen része maradt.
Összegzés
A tea története jól tükrözi, hogyan vált egy távoli, egzotikus ital a brit kultúra központi elemévé, és mutatja a kereskedelem, a társadalmi szokások és a gazdasági változások összefonódását. Ez a történet biztosítja, hogy a tea évszázadokon át továbbra is a brit élet szimbóluma maradjon.